Máglya

Száz, s száz csillag beragyogja estélyem.

Gyönyörű szent Holdam, minden ága beragyog,
A holtfénynél vágom fel erem, csak is érted,
Csonkítom magam száz meg száz csillag előtt,
Csak is Érted!
Lelki társad, mely nem is szeret téged,
Őt béreltem fel ma estére.
Össze hívja barátait egy kupacra,

És mely kérést kértem,

Megteszik még ma.

Máglyára vetnek,

Máglya lángja arcomat szétégeti,

S egy szentjános bogár sem bírja nézni,

Tétlenül!
Rámszálnak, testem beragyogják,
S védenek a máglya tüzétől.
De nem vagyok ideges, sem boldog, érte.
Védenek, vannak kik kedvelnek,
De szerelmemmel nem élhetek.
Mért nem hagynak a kis bogarak?!
Kezem, lábam lengetem,
Hadjanak meghalni szerelmem tüzében.
Száz-Száz bogár, hullik le rólam,
Meghaltak érettem.
A máglya tüzén égek el,
Csakis Érted!